Egy nyári reggelre ébredvén a tejeskávémat kortyolgatva tudatosodott, hogy a mai naptól elkezdődött az új életem. Mindez azzal kezdődött, hogy rájöttem, ideje szakmát választanom. Fellapoztam a pályaválasztási könyvet, közben az eddig tanult tantárgyaimon kezdtem gondolkodni, bízva abban, hogy elvezetnek az utamhoz. Az irodalmat mindig is szerettem, így az első gondolatom az volt, hogy lehetnék író. Továbbgondolva rájöttem, hogy az bármi mellett lehetnék. A nyelvtannal is hasonló eredményre jutottam. A matekot és a fizikát sose szerettem, vagyis az elején, ötödikben és hatodikban még igen, mert az akkori kedvenc tanárom tanította. Azóta nem is voltam jó belőle. A kémiát sem kedveltem, de lehet, ha majd a választott szakmámhoz esetleg szükségem lesz rá, bevállalok belőle egy egészen keveset. A biológiával elvoltam, viszont ezt is inkább melléktantárgyként tudnám elképzelni. A földrajzzal valamivel jobb a helyzet, vagyis jobban szeretem, mégis hagynám ezt is mellékvágányon. A tesi szóba sem jöhet, egyedül táncolni szerettem, de azt is sulin kívül tanultam, ám az életem nem képzelném el vele. Az éneket imádom, színpadon viszont nem szívesen állnék énekesnőként, jobban szeretem a nyugodt életet. A történelem sosem volt a szívem csücske, ez az irány is felejtős. Az informatika is csak kiegészítés, a nyelvre, ebben az esetben az angolra, nem alapoznék, a fordítás amolyan „b terv”. A rajz már más tészta. Mindig is szerettem, a művészetekkel együtt. Akkor legyen művészeti suli. Lássuk csak, mik vannak. Némi lapozgatás után ráleltem a nekem tetsző iskolára. Nézzük, miket lehet itt tanulni. Szobrász: agyagozni szeretek, de a többi anyaggal nem biztos, hogy dolgoznék. Festő: remek lehet tájképeket festeni, de azért nekem inkább egy kedves hobbi. Üvegműves, üvegfestő: a porcelánon és a kerámián kívül szinte mindent eltörök. 🙂 Grafikus: nos…azt hiszem, megtaláltam… így kezdődött.
A felvételire írtam egy verset, versszakonként külön rajzlapra, tőlem szokatlanul, A3-asra (kicsiben szeretek alkotni). Minden versszakot illusztráltam. Szerencsére napos idő volt. A busz a suli előtt tett le. Beléptem a kapun, kicsit izgultam, szerettem volna bekerülni, mert a nyílt napon is tetszett az iskola. Ez egy tavaszi napon történt, és úgy volt, hogy augusztus végén lesz eredmény. Nem voltam biztos benne, hogy sikerül. Egy fiúval voltam a grafika tanárnál, hogy megnézze a mappáinkat, ott futottam össze vele és a lánnyal, aki elkísérte. A tanár átlapozta a rajzaimat, és azt mondta, ezt már géppel is meg lehetne csinálni, és hogy nem fogok előre kerülni a pontjaimmal. Kimentem, és a folyosón majdnem sírtam. Nem akartam elveszíteni ezt a sulit, pedig még nem is tudom, hogy milyen… mégis… Aztán egy nap, három héttel a kijelölt időponton megérkezett a levél, hogy felvettek! Nagyon örültem.
Ezzel a boldogsággal a szívemben indultam el a beiratkozásra. Egy megállóval előbb szálltam le a buszról, szerettem volna sétálni egy kicsit. A portán szóltam, hogy beiratkozni jöttem, és felküldtek a második emeletre. Kicsit várnom kellett, aztán bemehettem. Az adatlap kitöltése közben rájöttem, hogy valószínűleg a legjobb barátom is ezt töltötte ki, amikor anno beiratkozott.
Utána elmentem egy cukrászdába, és megünnepeltem az új életemet. Pisztáciás-kókuszos fagyikehellyel leptem meg magamat. Mától grafikus vagyok. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: